Michael egy olyan t�pus� sr�c volt, aki t�nyleg meg tudott �rj�teni.
Mindig j�kedv� volt �s mindig tudott valami pozit�vat mondani.
Ha valaki megk�rdezte, hogy hogy van, azt v�laszolta:
"Ha jobban lenn�k, kett� lenne bel�lem." Sz�letett optimista volt. Ha valamelyik beosztottj�nak rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozit�v oldal�t kell n�znie

Annyira k�v�ncsiv� tett a term�szete, hogy egy nap odamentem hozz� �s azt
mondtam:

"Ezt egyszer�en nem �rtem. Nem gondolkozhatsz mindig pozit�van.
Hogy csin�lod ezt?"

Michael azt v�laszolta:

"Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: K�t lehet�s�ged van.
V�laszthatsz, hogy j�- vagy rosszkedv� akarsz-e lenni.

Minden alkalommal, ha t�rt�nik valami, magam v�laszthatok, hogy
elszenved�je legyek a helyzetnek, vagy tanuljak bel�le.

Minden alkalommal, ha odaj�n valaki hozz�m, hogy panaszkodjon,
elfogadhatom a panaszkod�s�t vagy felh�vhatom a figyelm�t az �let sz�ps�geire.

�n a pozit�v oldalt v�lasztottam."

"J�, rendben, de ez nem olyan egyszer�." - sz�ltam k�zbe.

"De, egyszer�." - mondta Michael, "az �let csupa v�laszt�si
lehet�s�gb�l �ll.

Te d�nt�d el, hogyan reag�lsz a k�l�nb�z� helyzetekben.
V�laszthatsz, hogy az emberek hogyan befoly�solj�k a hangulatod.

A mott�m: te d�nt�d el, hogy hogyan �led az �leted."

Elgondolkoztam Michael szavain. R�vid id�vel k�s�bb elhagytam a
Tower Industry-t, hogy �n�ll� legyek.
Szem el�l t�vesztett�k egym�st, de gyakran gondoltam r�, ha �gy
d�nt�ttem,
hogy �lek



N�h�ny �vvel k�s�bb megtudtam, hogy Michael s�lyos balesetet szenvedett.
Leesett egy kb. 18 m�ter magas toronyr�l.

18 �r�s m�t�t �s sok hetes intenz�v �pol�s ut�n Michaelt elbocs�tott�k
a
k�rh�zb�l f�mt�maszokkal a h�t�ban.

Mikor megl�togattam, megk�rdeztem, hogy �rzi mag�t.

Azt v�laszolta:
"Ha jobban lenn�k, kett� lenne bel�lem. Szeretn�d l�tni a sebemet?"


Lemondtam r�la, de megk�rdeztem, hogy mi j�tsz�dott le benne a baleset
pillanat�ban.

"Nos, az els�, ami �tsuhant az agyamon az volt, hogy a l�nyom - aki
p�r h�t m�lva j�n vil�gra - j�l van-e?
Mikor pedig a f�ld�n fek�dtem, eml�keztem, hogy k�t lehet�s�gem van:
v�laszthattam, hogy �lek vagy meghalok."


"F�lt�l? Elvesztetted az eml�kezeted?" akartam tudni.

Michael folytatta:

"Az �pol�k val�ban j� munk�t v�geztek. V�gig azt mondogatt�k, hogy j�l
vagyok

De mikor begur�tottak a s�rg�ss�gire, l�ttam az orvosok �s n�v�rek
arckifejez�s�t, ami azt jelentette:

'Halott ember.'

�s tudtam, hogy �t kell vennem az ir�ny�t�st."


"Mit csin�lt�l?" -k�rdeztem t�le.


"Nos, mikor egy felv�telis n�v�rke hangosan megk�rdezte, hogy
allergi�s
vagyok-e valamire, igennel v�laszoltam.
Az orvosok �s n�v�rek cs�ndben v�rt�k a v�laszom.
M�ly leveg�t v�ve visszaord�tottam:
A gravit�ci�ra!'

Mialatt az eg�sz csapat nevetett, elmagyar�ztam nekik: az �letet v�lasztottam.

Teh�t �gy oper�ltak meg, mintha �l� lenn�k �s nem halott "


Michael a tehets�ges orvosoknak k�sz�nhet�en maradt �letben, de
csod�lni
val� hozz��ll�s�val is.

T�le tanultam meg, hogy mindennap lehet�s�g�nk van v�lasztani, teljes
�letet �lni.

Hozz��ll�s k�rd�se minden.