Mese Kicsir�l, a sz�ps�ges malamutr�l

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szeg�ny ember. Ennek a szeg�ny embernek volt h�t gyereke. Na meg k�t kuty�ja. K�zt�k az egyik nem mindennapi sz�ps�gnek �rvendett. �gy kezd�dik a mi mes�nk is, amely viszont nem mese. Maga a val�s�g.

Szab� Imre sem gondolta hajdan�nk, amikor hossz� gondolkod�s ut�n h�zass�gra adta a fej�t, hogy egyszer majd egyed�l marad, h�t gyerekkel. A feles�ge egy sz�p napon fogta mag�t, �s otthagyta a hites ur�t. Gyerekest�l, mindenest�l … �m ha a mi meseh�s�nk elf�rad, vigaszra tal�lhat. A k�t kutya, Kicsi �s Norbi nemcsak Imr�nek, hanem a h�t gyereknek is minden k�v�ns�g�t lesi. „�k” ketten a neh�z helyzetben �l� f�rfi vigaszai. �jszak�nk�nt Imre az � nyakukban s�rja ki minden b�nat�t, az � f�l�lbe s�gja b�j�t-baj�t-

A b�relt h�z fenntart�sa, a gyerekek nevel�se egy fizet�sb�l lehetetlennek t�n� v�llalkoz�snak t�nt. Imre �gy fogta mag�t, �s egyik bar�tja roskad� kiskuns�gi tany�j�ra k�lt�z�tt. Itt legal�bb nem kell b�rleti d�jat fizetni. Na meg az sem volt sz�m�ra mell�kes k�r�lm�ny, hogy a k�t kutya is v�gre „emberhez” m�lt� vad�szter�leten �lhette ki �si �szt�neit. K�zben az eredend�en vasutas szakm�j� f�rfi foglalkoz�s�t is elvesz�tette. Most amikor csak teheti, alkalmi munk�t v�llal. Seg�ly�rt nem kuncsorog. Havonta �sszej�n h�sz-harmincezer forint a neh�z fizikai munk��rt. Ehhez kapnak m�g csal�di p�tl�kot, �s n�mi j�vedelemp�tl� t�mogat�st. �sszesen hetvenezer forintb�l �lnek.

A legnagyobbik gyerek m�r kir�p�lt a h�zb�l. A saj�t �let�t �li. Imr�nek �gy „csak” hat �hes sz�jat kell bet�mni. Meg a k�t kuty��t… „Akik” nem tudj�k, mi is az a kutyat�p. A csal�d szeg�nyes marad�k�n osztozkodnak, Testv�riesen. Imre pedig mos, f�z, takar�t, gyereket nevel. F�rfiember l�t�re…

Az omlatag tany�t j�rhatatlan s�rtenger fogja k�r�l. Ha nehezen is, de siker�l megk�zel�teni Imr��k otthon�t, ahonnan hars�ny gyerekkacag�s sz�r�dik ki az udvarra.

A sz�r�t�k�t�len ruh�k l�gnak, Imre csak nemr�g teregette ki a mosott holmikat.

- Gyere, Norbi gyerek! – ki�lt�ssal h�v valakit a h�zigazda. A „gyerek” egy erd�lyi kop�, m�ris rohan el�nk. V�gigszimatol benn�nket, majd bebocs�t�st nyer�nk a szeg�nyes kis h�zik�ba.

- Engedd be Norbit is! – hallatszik bentr�l egy k�vetel�z� gyerekhang. Nincs mese, a pap�nak engednie kell. A kop�t pillanatok alatt ujjong� gyereksereg veszi k�r�l. Egyik a h�t�t simogatja, m�sik a kobakj�t. A harmadik a cs�p�j�n�l pr�b�lja mag�hoz h�zni, a negyedik, pedig vis�tva k�veteli: hadd simogassa � is a „gyereket”

- Nek�nk hoztad ezeket? – mutogat a t�sk�mb�l kikandik�l� d�ligy�m�lcs�kre egy kis sz�szke, majd kikap egy kivit, �s �gy ahogy van, beleharap. Arc�ra furcsa grimasz �l, �s csak akkor t�nik el, amikor elmagyar�zom, hogy ezt a gy�m�lcs�t el�sz�r mg kell h�moznia. Nagyobb fi�testv�rei persze gyorsan kiok�tj�k, hogy ennyit az�rt m�giscsak illene tudnia egy nagycsoportos �vod�snak. K�zben arr�l �rdekl�dnek, hogy a kuty�k vajon szeretik-e a d�ligy�m�lcs�t. Mert akkor sz�vesen megosztan�k ezt is a n�gyl�b� kedvenceikkel.

- Az�rt mi is esz�nk �m sok narancsot – teszi hozz� Zsolti, aki nagyon nem szeretn�, ha elkezden�nk sajn�lni �ket. „Csak az�rt is” pofival mutatja meg, hogyan alszanak �jszak�nk�nt heten – h�rom �gyon, majd egy eg�sz narancsot ny�jt Norbi sz�ja el�. A kop� bekapja, hatalmas nyel�ssel elt�nteti a csemeg�t, majd egy �vatlan pillanatban kisurran a konyh�ba.
Letelepszik Imre sz�ke mell�, �s �h�tattal figyeli gazd�ja minden mozdulat�t.

- Nem is tudom, hogyan b�rn�m ki a megpr�b�ltat�sokat, ha �k nem lenn�nek mellettem – mondja Imre, mik�zben k�rges kezeivel oldalba paskolja Norbit.

- A kuty�im azok, akik valahogyan mindig r��reznek, ha b�nat �r – folytatja. – T�bb h�s�get �s szeretetet kapok t�l�k k�l�n-k�l�n is, mint amennyit �letemben b�rmely asszony adott – teszi hozz� elgondolkodva. T�l sok id� azonban nincs a morfond�roz�sra, mert a szoba fel�l az �lm�b�l fel�bresztett D�vidka k�zeledik.

- Apa, m�g mindig f�j a torkom – kapaszkodik Imr�be. Az apaforr� te�t visz a gyereknek, odaadja a gy�gyszert, �s k�zben elmes�li, hogy az ut�bbi id�szak nem volt k�nny� az �let�kben. A hat gyerek egym�st fert�zte meg az influenz�val, a v�g�n, pedig Imre is �gynak d�lt. – �gy b�jtunk �ssze mindannyian – mutatja apj�hoz b�jva a nagyobbik kisl�ny. – Csaj egy baj volt: a k�t bl�ki nem f�rt mell�nk az �gyra. De az�rt a szob�ba �k is bej�hettek – teszi hozz� huncut mosollyal.

- Volt, aki megk�rdezte, mi�rt nem adom a gyerekeket �llami int�zetbe – sz�lal meg az apa halkan.

- De �n arra nem vagyok hajland�. A k�t kuty�nkat, pedig adjam sint�r kez�re csak az�rt, mert szeg�nyek vagyunk? HA �gy lenne, tov�bb nem lenne �rtelme az �letemnek.

- Nem megy�nk int�zetbe! – pityergi el mag�t a kis sz�szi.

- Nem is kell – simogatja meg Imre a buksij�t. – A szeg�nys�g ellen�re mi j�l elvagyunk. K�t k�zben az iskol�s gyerekek koll�giumban laknak, az �vod�s kisl�nyt, pedig felteszem a buszra, �gy megy a kiskunmajsai oviba. A legkisebb, D�vidka, am�g nem lesz �vod�s, itthon marad velem. Ami�ta itt hagyott minket az anyja, nagyon ap�s – f�zi hozz�, s k�zben Norbi „gyereknek” is jut a simogat�sb�l.

- Tetszik tudni, az anyu ivott – kotnyeleskedik a besz�lget�sbe Zsolt. – Az�rt ment el t�l�nk!

Imre hosszan n�z maga el�. Nem panaszkodik. Egyetlen �letc�lja van: felnevelni a gyerekeit. Meg emberibb k�r�lm�nyeket teremteni nekik. N�gysz�zezer forint�rt megvehetn� a tany�t, �m honnan lenne annyi p�nze?

- El lehetne adnunk a Kicsit… De akkor mi is vil�gg� menn�nk! – sz�l bele ism�t k�retlen�l apja monol�gj�ba Zsolti. L�tj�k, hogy nem �rtem a dolgot. Imre sz� n�lk�l fel�ll, kimegy az ajt� el�, f�ttyent egyet. Eg�szen k�l�nleges alaszkai malamut, Kicsit dugja be sz�ps�ges pof�j�t a szob�ba.

- Sz�val r�la van sz� – kezdi Imre a magyar�zkod�st. – Hajdan�n megmaradt egy ismer�s�nk alomj�b�l. Hogy ne ker�lj�n tov�bb p�nz�be, agyon akarta verni. Ott fek�dt egy kos�rban a kis sz�rgombolyag, r�m n�zett a szemeivel, nekem, pedig v�gem lett. Akkoriban m�g jobb k�r�lm�nyek k�z�tt �lt�nk, �s �n �tezer forint�rt megvettem Kicsit. Ahogy n�tt, n�v�getett, kider�lt, hogy eg�szen k�l�nleges sz�ne van. Egy teny�szt� k�tsz�zezer forintot k�n�lt �rte. Nem adtam. P�r nap m�lva visszaj�tt, �s f�lmilli�t adott volna a malamut�rt. S�rta a gyerekek, azt hitt�k, ekkora p�nznek nem tudok majd ellen�llni. Pedig dehogynem! Ehhez a csal�dhoz � is ugyan �gy hozz�tartozik, mint b�rmelyik�nk – teszi hozz� ellentmond�st nem t�r� hangon, majd kiengedi a kuty�t, aki szemmel l�that�an nem �rzi j�l mag�t a pici kis szob�ban.

T�l sok id� azonban nincs a morfond�roz�sra. D�vidka bel�zasodott, el kell l�tni a kicsit, �s az esti mosdat�shoz is meleg�teni kell a f�rd�vizet.

- Majd j�jjenek el, �s n�zzenek meg minket akkor, amikor m�r megvett�k a tany�t! B�v�teni fogjuk, �s h�rom szob�nk lesz. A tany�t er�s dr�tker�t�ssel k�rbeker�tj�k, hogy Kicsi�k ne tudjanak a k�rny�ken elb�kl�szni. M�g h�szigetelt kutyah�zat is k�sz�t�nk nekik! – avat be Imre benn�nket nagyszab�s� terveibe. – S hogy mib�l? Az biztos, hogy nem a malamut �r�b�l! – mondja b�cs�z�ul, mik�zben �nmaga is mosolyog a mes�n, amit mag�nak fel�p�tett. �s amely olyan messzire �ll t�le, mint a mesebeli szeg�nyleg�nyt�l az �perenci�s tengeren t�li �vegpalota…

Egyszer volt, hol nem volt, tal�n igaz sem volt… Mert volt egyszer egy szeg�ny ember, �s annak h�t gyereke. Na meg k�t kuty�ja. Akik k�z�l az egyik k�l�nleges sz�ps�gnek �rvendett. Akit ha eladtak volna, tal�n boldogan �lhetn�nek, am�g meg nem halnak. �m a h�s�get, szeretete a p�nzn�l is t�bbre becs�lt�k. �gy Kicsi k�zt�k maradt. Egy hajnalon azonban l�v�s d�rrent. Vad�szok tettek k�t goly�val pontot a t�rt�net v�g�re. Agyonl�tt�k a k�zeli erd�ben elcsavarg� malamutot. Most m�r se kutya, se p�nz. Csak m�rhetetlen szeg�nys�g… �s ez nem mese. Ez maga a val�s�g.